Visszapillantó

 

Köszönöm Bánffyhunyad, hogy része lehettem az életednek, hogy ismeretlen arcok rövid idő alatt barátként mosolyogták be a családom életét, hogy barátokból testvérek születtek. Köszönöm, hogy együtt gyarapodhattunk, örvendtünk, és sírtunk, egymás terhét hordozhattuk, és azt a sok imádságot, melyet az Úr meghallgatott, valamint a rengeteg segítséget, útravalót, bátorító szót, mellyel az új szolgálati helyemre elbocsátottatok, ahová nagy szeretettel, mint csaknem két és fél évtized után véndiákként hazatérhettem, a Kolozsvári Református Kollégiumba.

Szeretettel tolmácsolom az igét, mellyel elbúcsúztunk egymástól:

“legyenek boldogok a téged szeretők!

Békesség legyen a te várfalaid között,

csendesség a te palotáidban.

Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!”
Zsolt: 122:7-8

 


Kérem segítse munkánkat, és írja meg észrevételeit, ajánlatát, kérdését, melyre választ vár.

Az Ön e-mail címe:

Üzenet: